Tervezett pihenés

anthony-tran-378336-unsplash.jpgHogy is van ez a pihenéssel? Elfáradunk, megpihenünk. Ideális esetben legalábbis. De a társadalom, a kor nem ezt diktálja. Menni kell, mindig csinálni valamit, különben valami kimarad, vagy még rosszabb lemaradunk. Miről, vagy kiről? 

Most télen észrevettem magamon, hogy jobban fáradok. Az első reakcióm az volt, hogy biztosan valami bajom van. Ez nem normális, pörögni kell, dolgozni, mozogni, aktívnak lenni. Ugyanúgy, mint az év többi részében. Kezdődő bűntudat, harag a testemre, magamra, amiért nem szolgál rendesen, pedig én aztán odafigyelek. Na persze. Vagyis, á, dehogy. 

Ugyanis a test érzékeny műszer. És úgy vagyunk összerakva, hogy ezekben a hónapokban, a hidegben, a napfény nélküliségben lassabbak vagyunk.Többet alszunk, csendesedünk, vagyis pihenésre készek vagyunk. 

Már napok óta izomlázam volt a legkisebb mozgástól is, de mivel nagyobb bajom nem volt, mentem a szokásos óráimra. Legutóbb már a napüdvözletnél szédültem. Nem ettem éppen sokat aznap, mégsem ez volt a gond. Pihenni is tudni kell. És tanulni kell. A pihenés művészet. És nem feltétlenül azt jelenti, hogy aznap keményebb óra helyett gyengébbet választok. Hanem, hogy nem csinálok semmit. Olvasok, vagy csak zenét hallgatok. Talán egy egész napon át. Lehet, hogy nem azon a hétvégén pakolom át a konyhaszekrényt. (aki látta a Netflixen Marie Kondo-t, az érti miről beszélek). Lehet, hogy azt jelenti, hogy már tízkor lefekszem aludni. Lehet azt jelenti, hogy egy fél órával többet alszom reggel. Figyelem a testem. És nem kezdek aggódni, ha szól, hogy most egy picit lelassulna. Mert épp annak van itt az ideje.

 

Photo by Anthony Tran on Unsplash

Címkék: tél, jóga, pihenés, relax