A győzködés a legrosszabb dolog

joshua-hoehne-540473-unsplash.jpgUgye te is utálod amikor vendégségben nyolcadszor is megkérdezik tőled: biztos nem kérsz sütit? Próbálod tartani magad, és teljesen mindegy, hogy mi az ok mögötte, nyolcadszorra is visszautasítod. Nem vagy éhes, diétázol, bármi lehet mögötte. Más helyzetben viszont azon kapod magad, hogy te is tukmálsz. Nem biztos, hogy sütit, hanem bármi mást, amit akkora szeretettel adsz, mint a nagyi a tál sütit.

Biztosan ismersz te is legalább egy vegánt, egy paleost, egy jógást, aki ugyanígy tukmál, prédikál. Hogy márpedig mindenkinek ez lenne a jó. Már az ősember, az indiaiak is, és egyébként a környezet miatt is. És míg a beszélgetés közben próbálsz másra gondolni, vagy szimplán arra, hogy a következő találkozásnál már óvatosabb leszel, azt veszed észre, hogy basszus, lehet te is tukmálsz egy másik szituációban.

Én próbálok ügyelni arra, hogy ne essek bele ebbe a hibába. De annyira nehéz, hiszen ha lelkes vagy témával kapcsolatban, sok jót hozott az életedbe, akkor szeretnéd ezt másokkal is megosztani, de el akarod kerülni, hogy te legyél az őrült / jógás/ vegán/ szabadon behelyettesíthető/ barát, kolléga, aki nem tud másról beszélni.

Amit fontos látni, az az, hogy különbözőek vagyunk. És attól még ugyanúgy önmagunk maradunk, ha észrevesszük mikor terhes a beszélgetőtársunk számára az, amiről beszélünk.

Ha csak röviden említjük a témánkat, akkor is meg fog maradni benne. Ha nem kérdez róla többet, akkor valószínűleg nem érdekli, nem nyitott rá. Mint ahogy nem mindig veszünk abból a tálca süteményből. Lehet, hogy a következő alkalommal viszont igen. Lehet, hogy az az ember, akinek ma megemlítem a jógát és nem meggyőzni próbálom róla, egy év múlva, amikor már nyitott rá, el fog menni egy órára. Lehet, hogy soha nem fogja kipróbálni. De ez sem gond. Nem vagyunk ugyanolyanok és mindenkinek más az útja. A mozgásban és az útkeresésben is.

 

Photo by Joshua Hoehne on Unsplash