33 leélt évem alatt mindig az volt a tapasztalatom, hogy ha betegen mozgok, akkor felerősödnek a tüneteim, ezért ha beteg vagyok, manapság inkább csak pihenek. Arról nem is beszélve, hogy ha nem kapok levegőt, akkor elég nehéz jógázni. Figyelek a testemre és ez azt jelenti, hogy észreveszem, ha lazításra van szüksége. Hozzáteszem, ez sem sikerül mindig. Ennyi idős koromra viszont azt is be kellett látnom, hogy mindenki más. Szóval amíg én fekszem a kanapén és sorozatokat pörgetek betegen, addig más simán és jókedvvel mozog. Mert az jó neki. Általánosságban ezt elfogadom, néha persze irigykedek, de aztán megnyugtató érzés századjára is újranézni a Jóbarátokat és elbóbiskolni közben. Szóval a jóga sem tiltott, és ugyanakkor nem is javasolt általánosan betegen. Viszont ha lehet, akkor ne menj jógaterembe betegen. Tudom milyen. Kimarad három nap, öt nap, az otthoni gyakorlás nem ugyanaz, a fenébe, még mindig nem vagy jól, de elmész. Igen, mindenki közlekedik, mindenki dolgozik valahol, szóval nem egy steril közegben él, ahol elkerülhető a betegekkel történő érintkezés, viszont a jógaterem az más. Oda nem azért mész, mert kell, hanem kikapcsolódni jársz oda. Amikor a relaxáció alatt köhögsz, más sem tud ellazulni. Azon túl, hogy a folyamatos köhögés, szipogás zavaró hangok, senki sem akar lebetegedni. Nem is mindenki fog, ez egyértelmű. Én például ezt a szezont megúsztam, de minden mellettem köhögő ember után elmondtam magamban, hogy nem leszek beteg. Ettől persze még lehettem volna. Szóval tök betegen órára menni tiszteletlenség. A társaiddal, és az oktatóddal szemben is. Gondolj bele, ha ő elkap valamit, akkor jövő héten nincs óra. Helyettesítés lesz, és akkor majd te bosszankodhatsz. Szóval köszi, ha figyelsz magadra és másokra is.

Photo by Fabian Møller on Unsplash