Az én és a te, az online megmondás világa

joe-yates-480504-unsplash.jpgNemrég átküldtem egy barátnőmnek egy insta profilt, és kérdeztem, emlékszik-e a lányra. Ő visszaírt, hogy nem emlékszik, de abból már nagyon elege van, hogy mindenkiből megmondóember lett. Addig ez fel sem tűnt nekem ezen a profilon, ezért elkezdtem végignézni a posztokat, és nagyon elgondolkodtatott az egész. Tekintve, hogy én is írok, magamról.

Már maga a tény, hogy nekem fel sem tűnt, azt jelzi, hogy immunis vagyok már ezekre. Valaki minden percben valamit akar mondani nekem. Mit csináljak, hogyan, és ha nem úgy, akkor annak következménye lesz. Fenyeget. Ezen a profilon kifejezetten élesen ordított az arcomba, hogy ha továbbra is eszed ezt, és azt, akkor fiam, te teljesen hülye vagy. Tarts néha csaló napot kajában, de utána akkor böjtölj. Ha nem ezt veszed, hanem a másik terméket, akkor nem hozol jó döntést. Sok esetben felszólító módban. A képeken persze ez a lány volt, de az üzenetek mind nekem, és neked szóltak. Te, aki. Értem én, hogy ez egy trend, régebb óta jelen van, de a social mediában csúcsosodott ki.

Te, aki most olvasol, biztosan végiggondolod a saját social media feededet és a fejedhez kapsz, jé, tényleg. Én, aki néha írok és posztolok arra gondolok, hogy egy ilyen helyzetben megvan közöttünk az én – te kapcsolat, de ez az egész, mégiscsak rólam szól. És ha megnézem az előttem álló jó példákat, akkor az szintén róluk szól. Mert mindenkinek megvan a saját útja. Bármilyen banálisan is hangzik, de a legjobb tanácsot, a legjobb irányt magadnak tudod adni. Legalábbis belőled indul. Ezek az ordító hangok pedig gyakran eltérítenek. Engem biztosan. Akkor most szar jógás vagyok, ha nem teljesen növényi az étrendem? Rossz jógás vagyok, ha kihagyok egy napot a héten, mert nem úgy jön ki a lépés? Akkor most szar ember lennék, ha nem csinálom meg előre a heti kajámat és helyette mondjuk alszom, vagy teljesen mással foglalkozok? Elbizonytalanodom. Nem csupán elbizonytalanodom, hanem megkérdőjelezem, hogyan vezetem az életem, hogy nem fér bele minden. Megállni és kérdezni persze jó dolog önmagában, ha nem fékez. A saját tökéletlenségemre emlékeztet. Holott jól tudom, hogy nem vagyok az. Tökéletlen, aszimmetrikus és törékeny anyag vagyok. Szóval Te, legyél bárki is, kérlek, ne ordíts velem. Ha készen állok rá, hogy változtassak, javítsak valamin, akkor csak fogd meg a kezem.  

Photo by Joe Yates on Unsplash

Címkék: személyes