Legjobb páros: jóga és futás

andrea-leopardi-qvd3xht9txa-unsplash.jpg

A jóga túl lassú, mondják a futók, el sem tudom képzelni, hogy fussak egy kilométert, mondják a jógások. Ez természetesen egy létező sztereotípia, de valóban hallottam már mindkét mondatot. Az igazság az, hogy egyre több futó kezd el jógázni, és van, aki sok év matrachoz kötöttség után keres nagyobb teret magának. Bárhonnan is induljunk, a színes, sokféle mozgás csak hozzánk tesz.

Nekem a futás volt az első. Mármint jógáztam már korábban, de valahogy nem kattantam rá. A futás más volt. Kimentem egy versenyre szurkolni az öcsémnek, és másnak már vettem is a futócipőt. Aztán jött egy idő, amikor önmagában kevés volt a futás. Monoton. Ekkor jött képbe a jóga és ment is a két dolog szépen egymás mellett. Aztán ahogy rácsúsztam jobban a jógára, egyrészt minden futás miatt bűntudatom volt, hogy a jógától vettem el a mozgásidőmet, másrészt egy idő után meg voltam róla győződve, hogy kontraproduktív. Beköt a csípőm, a vádlim, és minden hajlékonyságot elvesztek, amit előzőleg jógán megszereztem. Így jött pár hónap, amikor semmit sem futottam, csak jógáztam. De egyre jobban kezdett hiányozni a futás szabadsága, a levegő, a tér. A flow, a meditáció. Ami egyrészt ugyanolyan, mint a jógában, viszont a mozgásdimenzió teljesen más.

A sok jógának köszönhetően más lett a futásom is. Hogy ez miben nyilvánult meg?

Lábboltozat – pronáló láb, ezt a kifejezést minden futó ismeri. Magyarán befelé dől. Futócipő választásnál ez fontos szempont, bár személyesen már erről is másképp vélekedek, de erről egész hosszan tudnék egy önálló szösszenetet írni. Szóval nekem eredetileg volt egy neutrális talpam. Ahogy egyre többet futottam, elkezdett befelé dőlni, pronálni a talpam, süllyedni a harántboltozatom. Stabil cipő, szólt a verdikt. Meg is vettem a stabil cipőt, épp a jógaoktatói képzéseim előtt pár hónappal. Mire három- négy hónapja intenzíven foglalkoztam a jógával, szép tavaszi idő lett, kimentem futni. Nem volt kényelmes a cipőm. Sem némely másik tavaszi cipőm. Az történt, hogy a gyakorlásom a képzés miatt sokkal tudatosabb lett, és bizonyos pozitív anatómiai változások is beálltak, mint például ez az egészséges boltozat. Stabil cipő félretesz, ruházhattam be egy neutrálisra.

A heti mozgásomban is beállt egy rend, majdnem mindennapi jóga, és kettő, jó esetben három futás.

Futóversenyre már két éve nem jártam. Aztán hat hete mégis jött az elhatározás, meg kellene próbálni egy félmaratont. Végülis edzett vagyok, a jóga miatt erősek a láb izmai és a core izmok is. A legrosszabb, ami történhet, hogy 15km-nél befejezem.

A felkészülésem végül nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, közbejött minden, ami közbejöhetett. A versenyt megelőző héten futottam az utolsó hosszúmat, 15 km, ez volt a főpróba. Meglepően könnyed volt, így nyugodtan és pulzuskontrollal vágtam bele a versenybe. Az volt a terv, hogy az első 10 és fél km-en 160 alatt tartom, és csak utána engedem 160 fölé, de 170-ig semmiképp. Ennek eredményeképp egy egyenletes tempóval, egyenletes pulzussal futottam végig, jókedvűen és könnyedén, majd végül két óra alatt, mosolyogva értem a célba. Hogy mi a tanulság? Nem akarok, és nem is fogok messzemenő tudományos fejtegetésekbe menni, miért jó a jóga és a futás együtt. Egész egyszerűen a sportban az a jó, hogy rengeteg mozgásforma van, meg lehet találni azt, amiben jól érezzük magunkat, de bármit is csinálunk, ésszel tegyük.

Ha például nem vagyunk eléggé felkészültek fizikailag egy versenyre, figyeljük magunkat, és legyünk képesek kiállni. A célban ne az összeesés legyen a cél, hanem egy nagy mosoly.  

 

Photo by Andrea Leopardi on Unsplash

Címkék: egészség, futás, jóga